Néhány kivétellel ma már szinte elfogytak az egész évben virágos tarka rétek, kaszálók, helyettük szántók, mezőgazdasági nagyüzem található, egyféle növénnyel, ami ha virágzik is, az csak néhány hétig tart. Szerencsére a virágos rétek helyett ott vannak a fák, amik sokszor nem olyan látványosan virítanak, mint a mezei virágok, de rengeteg virágport adnak, ráadásul a méheknek már a legfontosabb időszakban is, kora tavasszal.
És hogy miért olyan fontos a fák virágpora tavasszal? A nektárból készített méz energiát ad a méheknek, a virágpor olyan anyagokat, amiből felépül a testük. A virágpor 15-30 %-a protein, 1-10 %-a zsír, 1-7 %-a keményítő, sokféle vitamint és ásványi anyagot tartalmaz. Ahhoz, hogy egy álcából dolgozó méhecske legyen, elég csupán néhány gramm virágpor. A tavaszi fejlődés, amikor az öreg, méhek elhullásuk előtt még felnevelik az új generációkat, rengeteg virágport igényel, ekkor a fák etetik a méheket. Az első fa virágrügyek enyhe időben, januárban, februárban megpattannak, a mogyoró, és az éger barkvirágairól a hűvös idő miatt gyakran még csak egy-két óráig, vagy egyáltalán nem tudnak gyűjteni a méhek, de márciusra és áprilisra, jó idő esetén a fűz, mandula, tuja, kökény, vadszilva, juhar, nyír és rengeteg más fa, már a bőséggel várja a dolgozókat. Alig van olyan fafajta, amit ne látogatnának méhek virágzás alatt. A tölgynek sincs látványos, színes virágja, mégis egy 4000 négyzetméter területű tölgyes, több mint kétszáz kilogramm virágport ad a méheknek. A különböző fák más és más időszakban virágoznak, rengeteg virágot hajtanak, és még egy városban is sok van belőlük. A tavaszi gyümölcsfavirágzás után júniustól megritkulnak a virágzó fák, hársak, szelídgesztenye, és néhány díszfa virít csak, a legfontosabb virágporforrás az útszéli gyomok, nyárvégi virágok lesznek. Mégis, utoljára egy fás szárú, a késő ősszel virágzó borostyán segíti a méheket „feltankolni” virágporral a hosszú tél beállta előtt.