A méhek legtöbbször észrevétlenek, akkor is, ha több tízezres egyedszámú kolóniájuk a közelben van. Nem zavarnak senkit, beporozzák a gyümölcsfákat, csendben nektárt gyűjtenek, magasan közlekednek a háztetők felett. Két feltűnő tulajdonságuk szokott riadalmat kelteni, az egyik a rajzás, a másik pedig az iszákosság.

 

A rajzás nagyjából május hónapra korlátozódik, az iszákosság állandó. Különösen tavasszal, a nektárt adó virágok megjelenése előtt, hajlamosak egy nekik tetsző állandó vízfelületet nagy számban látogatni, legyen az pocsolya, méhitató, vagy kerti medence. Az érintett kerttulajdonosok gyakran nem lelkesednek ezért a jelenségért, teljes joggal, hiszen nem a méheknek építettek kerti tavat, medencét. A méhek ezeken az „itatókon” nem viselkednek agresszívan, ők csak fel akarnak minél hamarabb tankolni, hogy meg tudják itatni a kaptárban növekvő fiasítást, és már ott sem voltak. Egy kis odafigyeléssel könnyen helyes vízforráshoz lehet terelni a méheket és ez a méhész feladata. A képen a méhitatónk egyik vályúja látható áprilisban, ilyenkor napi harminc liter vizet is behörpölnek méheink egy nap.