Egy jó fotót készíteni a pöszörlégyről komoly kihívás, mert a pöszörlégy nem száll le a virágra, ehelyett kolibriként ide-oda lebeg fölötte, és hosszú szívókájával szürcsöli a nektárt. Az ilyen közeli fotózásnál egy milliméter eltérés a fókuszponttól is életlen képet eredményez, ezért egy éles pöszörlégyfotóra nagyjából nyolcvan életlen jut.

 

Szerencsére a digitális gépeken nem kell spórolni a „kockákkal”, előbb utóbb beletrafálunk. A kertünkben tavasszal még a méhek előtt megjelennek a poszméhek, és rokonaik. A poszméhek a legnagyobb termetű méhek, ugyancsak virágport és nektárt gyűjtenek, mint a házi méhek, de a hasonlóság itt véget is ér. A népnyelv egyszerűen csak dongónak nevezi őket, pedig nem minden dongó poszméh, lásd például az álposzméheket, akik csak úgy csinálnak, mintha azok lennének. Ezért nagyon nehéz megmondani melyik az igazi dongó, ráadásul külsőre nagyon változatosak. Amiben viszont egyformák, vastag bundájuk van, ami megvédi őket a hidegtől, fullánkjuk visszahúzható, nem szakad bele a szúrásba, viszont csak akkor használják, ha megfogjuk őket, vagy a fészküket bolygatjuk. A méhekhez hasonlóan felizgathatja őket a dezodorok túlzott használata, és állítólag a kék színű ruházat! 

 

 

Az európai poszméhek társasan élnek, egy éves családokban, amelyhez erősen kötődnek. Ősszel, a fiatal, megtermékenyített nőstények kivételével mind elpusztulnak, mert a házi méhhel ellentétben, nem halmoznak fel téli élelemkészletet. Az áttelelő nőstények tavasszal egy-egy alapsejtből kezdik a család felépítését, az első nemzedék aztán segít az építésben, míg el nem érik a legfeljebb kétszáz sejtből álló fészket. A poszméhek virágporgyűjtő tulajdonságuk miatt, rendkívül fontos beporzó rovarok. A gyümölcsfák virágait hűvös időben is látogatják. Szeretnek a házak gerendái közé, cserepek, téglák hézagaiba beköltözni, ha nem zavarnak minket hagyjuk békén őket. A nagyüzemi mezőgazdaság sajnos nem tesz jót az európai poszméhállománynak, ami egyébként több száz fajtából áll, a rendszeres permetezés, és hatalmas monokultúrák, miatt nyugat Európában már több fajt kipusztítottak. A poszméheket megpróbálták már mézgyűjtésre is befogni, de úgy tűnik, a dongók áttelelési stratégiája nem kedvez a mézfelhalmozásnak. Nagyszerűen használhatóak viszont zöldségek beporzására, a paradicsom beporzását sokáig kézzel, vagy vibrátorral végezték, míg fel nem fedezték erre a feladatra a poszméheket. 

 

Ha reggel egy ledermedt poszméhre, vagy pöszörlégyre bukkanunk ne pusztítsuk el, várjuk meg amíg felmelegszik, és egy virágon fényképezzük le.