Segítség beköltöztek a méhek a házba!

Márciusban már befutnak az első „riasztások”, a rengeteg, fenyegetően zümmögő, elüldözhetetlen, vadméhek zaklatásairól, amik beköltöznek és „megközelíthetetlenné” teszik a ház bizonyos részeit, és egyszerűen SEMMIT SEM LEHET ELLENÜK TENNI! Ezek a fenevadak, amik az életünkre törnek, igazából nem is méhek, illetve nem házi méhek, azok csak május elején kezdenek rajzani, hanem fészekhelyet kereső poszméhek, amelyeket előcsalt a tavaszi meleg. Egy nekik szimpatikus téglafal, vagy zsúpfedél előtt akár száz számra is összegyűlnek, ilyenkor szokták rajzó méheknek nézni őket. Pedig a házi méhek ilyenkor még csak a kaptár fűtésével és az utódneveléssel vannak elfoglalva, a rajzás eszükbe sem jut. A poszméhek látszatra félelmetesek, de hiányzik belőlük az agresszív ösztön ezért nem veszélyesek, persze senkinek nem ajánlom, hogy puszta kézzel fogja meg őket, mert fullánkjuk van, amit önvédelemre használnak is. Ha a jelenlétük nagyon zavaró és muszáj tőlük megszabadulni valahogy, legegyszerűbb, ha a kiszemelt költőhelyet szüntetjük meg, letakarjuk, az apró lukakat befalazzuk, vagy betömködjük. Előfordul, hogy egy nagyobb gömb alakú darázsfészket néznek méhlakásnak, és a bennük lakó darazsakat méheknek. Ilyen méhlakások csak a Micimackóban léteznek, a darazsakkal pedig csínján kell bánni, mert azok tényleg veszélyesek lehetnek. Májusban az erős méhcsaládok könnyen megrajzanak, ilyenkor a népesség egyik fele elhagyja a kaptárt, és labda nagyságú bolyban ülnek meg egy fán, eresz alatt, vagy bárhol, ahol a kirepült méhanya épp megkapaszkodik. Ez még nem a végleges helyük, a méhek lakást keresnek maguknak, ami több napig is eltarthat. Ha elég védett helyre vackolódnak be, hajlamosak maradni is, és előfordul, hogy tényleg a ház egy zugát szemelik ki maguknak. A raj félelmetes látványt nyújt, de igazából nem veszélyesek. Biztosan mindenki látott már olyan fotót, amin valakit a felismerhetetlenségig ellepnek a méhek. Ezt úgy csinálják, hogy a méhanyát egy kis zárkában a delikvensre, mondjuk az álla alá erősítik, és megvárják, amíg a család méhei az anyaillatot követve rátelepednek, élő méhszakállat alkotva a vállalkozó személy arcán. Több tízezer méh kapaszkodik az ember testére, mégsem szúrja meg egyik sem. Ez azért van, mert a méhraj nem agresszív, nem támad, mert még nincs fészkük, így nincs mit megvédeniük. Ha egy méhraj telepedik le a kertünkbe, nem kell megijedni, nem fognak minket megtámadni, hívjunk fel egy méhészt, aki valószínűleg szívesen befogja a kóbor méheket. A begyűjtött méhrajból a méhész családot nevel, ami a következő évben már dologra fogható lesz.